Anyai dédszüleim, Nagyanyám és csecsemőkorú Anyám 1944. november 10-ig a Német (Bacsó Béla) utcai, mára már lebontott, un. Liebermann-házban kényszerültek élni: a Rákóczi téri lakásukból, "cserével" ebbe a mindössze kétlakásos házba telepítették őket. A háború után még kb. 3 évig azok a családtagjaim, akik túlélték a háborút és nem volt lehetőségük saját, elrabolt otthonukba visszatérni.
Tovább...
A fotók 1946 tavaszán készülhettek, több családtagomat. A képeken Anyám (Kramer Zsuzsanna), az unokabátyja (Müller Péter) és az ő nagyszüleik (Müller Jónás és Róza) láthatók a ház előtt, a ház kapujában, illetve lakrészük bejárati ajtajában. 1944 novemberében ebből a csillagosházból vitték el Anyámat (védett gyerekotthonba), Nagyanyámat és nővérét (a KISOSZ-pályára, majd onnan menetbe, Bécs felé, ahonnan megszöktek). Csatoltam egy hivatalos adatkérő levelet, melyet Nagyanyám a Vöröskeresztnek küldött, benne munkaszolgálatra vitt öccséről kért információt. A testvér az okmány kitöltésekor már három és fél éve halott volt, de erről hosszú évek múlva szereztek csak tudomást.
Részlet Halász Tamás nagybátyjával készített interjújából:
A háború alatt elköltöztünk a Német (Bacsó Béla) utcába, az volt a csillagosház. Azt a lakást úgymond elcserélték a Mamáék. Az övék a Rákóczi tér 11.-ben volt, a 9.-ben volt egy kocsma, annak a tulajdonosáékkal cserélték el. Azért volt lehetetlen a háború után visszakapni, mert ez úgymond csere volt.
- De kényszercsere?
- Hát persze. Az a ház keresztény lett, ez meg zsidó.
- A csillagosház egy kis földszintes épület volt.
- Igen, földszintes volt két lakással, a Liebermannék (a kendőgyáros) laktak jobbra, mi meg balra. A Liebermannéknak volt két gyerekük, egy fiú meg egy lány. A fiút hívták Lacinak, aki munkaszolgálatos volt együtt az én Apámmal.
- Melyik lakás volt a tiétek?
- Ahogy bejöttél a kapun, balra, jobbra meg a Liebermannék. Volt egy sima üres udvar, ablak az utcára meg a kapu.
Comments
Anyai dédszüleim, Nagyanyám és csecsemőkorú Anyám 1944. november 10-ig a Német (Bacsó Béla) utcai, mára már lebontott, un. Liebermann-házban kényszerültek élni: a Rákóczi téri lakásukból, "cserével" ebbe a mindössze kétlakásos házba telepítették őket. A háború után még kb. 3 évig azok a családtagjaim, akik túlélték a háborút és nem volt lehetőségük saját, elrabolt otthonukba visszatérni.
A fotók 1946 tavaszán készülhettek, több családtagomat. A képeken Anyám (Kramer Zsuzsanna), az unokabátyja (Müller Péter) és az ő nagyszüleik (Müller Jónás és Róza) láthatók a ház előtt, a ház kapujában, illetve lakrészük bejárati ajtajában. 1944 novemberében ebből a csillagosházból vitték el Anyámat (védett gyerekotthonba), Nagyanyámat és nővérét (a KISOSZ-pályára, majd onnan menetbe, Bécs felé, ahonnan megszöktek). Csatoltam egy hivatalos adatkérő levelet, melyet Nagyanyám a Vöröskeresztnek küldött, benne munkaszolgálatra vitt öccséről kért információt. A testvér az okmány kitöltésekor már három és fél éve halott volt, de erről hosszú évek múlva szereztek csak tudomást.
Részlet Halász Tamás nagybátyjával készített interjújából:
A háború alatt elköltöztünk a Német (Bacsó Béla) utcába, az volt a csillagosház. Azt a lakást úgymond elcserélték a Mamáék. Az övék a Rákóczi tér 11.-ben volt, a 9.-ben volt egy kocsma, annak a tulajdonosáékkal cserélték el. Azért volt lehetetlen a háború után visszakapni, mert ez úgymond csere volt.
- De kényszercsere?
- Hát persze. Az a ház keresztény lett, ez meg zsidó.
- A csillagosház egy kis földszintes épület volt.
- Igen, földszintes volt két lakással, a Liebermannék (a kendőgyáros) laktak jobbra, mi meg balra. A Liebermannéknak volt két gyerekük, egy fiú meg egy lány. A fiút hívták Lacinak, aki munkaszolgálatos volt együtt az én Apámmal.
- Melyik lakás volt a tiétek?
- Ahogy bejöttél a kapun, balra, jobbra meg a Liebermannék. Volt egy sima üres udvar, ablak az utcára meg a kapu.