Mikor a Csanády u. 11. csillagos ház lett, mi négyen, édesapám, Lax Béla, édesanyám, Manci, húgom Ágnes (akkor alig 7 éves) és én, Éva (akkor 11 éves) ott laktunk. Mivel budapesti rokonaink Budán éltek, nem csillagos házban, mindnyájan hozzánk jöttek lakni. 3 család a 3 szobában. Nem volt könnyű, de szeretetben, békességben és reménykedve éltünk. Először édesapánkat vitték el munkaszolgálatba, ahonnan később megszökött és egy keresztény kollégája bújtatta. Utána édesanyám húgát vitték a téglagyárba, majd onnan koncentrációs táborba, ahonnan nem jött haza. Később édesanyámat is deportálták, de akkor már szerencsére "csak" Ausztriába, ahonnan szovjet katonák segítségével jött később haza. (A vidéki rokonaink közül SENKI nem jött haza!)
De a csillagos házról mindig eszembe jut, hogy a FELSZABADULÁS másodnapján a Csanády u. 11. házmester nénije (nem zsidó!), Tonigold Józsefné, egy hatalmas üst forró bablevessel várta a házba visszatérő zsidó lakókat.
Comments
Mikor a Csanády u. 11. csillagos ház lett, mi négyen, édesapám, Lax Béla, édesanyám, Manci, húgom Ágnes (akkor alig 7 éves) és én, Éva (akkor 11 éves) ott laktunk. Mivel budapesti rokonaink Budán éltek, nem csillagos házban, mindnyájan hozzánk jöttek lakni. 3 család a 3 szobában. Nem volt könnyű, de szeretetben, békességben és reménykedve éltünk.
Először édesapánkat vitték el munkaszolgálatba, ahonnan később megszökött és egy keresztény kollégája bújtatta. Utána édesanyám húgát vitték a téglagyárba, majd onnan koncentrációs táborba, ahonnan nem jött haza. Később édesanyámat is deportálták, de akkor már szerencsére "csak" Ausztriába, ahonnan szovjet katonák segítségével jött később haza. (A vidéki rokonaink közül SENKI nem jött haza!)
De a csillagos házról mindig eszembe jut, hogy a FELSZABADULÁS másodnapján a Csanády u. 11. házmester nénije (nem zsidó!), Tonigold Józsefné, egy hatalmas üst forró bablevessel várta a házba visszatérő zsidó lakókat.
Soha nem felejtjük-felejtettük el neki!